Van egy kép a fejünkben, hogy a történelem nagy dolgai mindig valahol máshol történnek. Egyiptomban ott vannak a piramisok, Rómában a Colosseum, nálunk meg jobb esetben a csendes Duna-part, meg a horgászok. Ideje viszont kicsit helyre tenni a helyi büszkeséget, mert van egy bő 5000 éves sztorink, ami előtt a nemzetközi régészvilág a mai napig megemeli a kalapját.
Szigetszentmárton neve ugyanis konkrétan fogalom a szakmában. Nálunk bukkant fel az emberiség egyik legelső „autómodellje”.
Az egész 1972-ben kezdődött, egy teljesen átlagos napon, amikor egy helyi lakosnak sikerült kicsit mélyebbre ütnie az ásót a kelleténél. Csontvázak jöttek fel a földből. Mire a Magyar Nemzeti Múzeum régészei kiértek a helyszínre, a jó faluhelyi tempónak köszönhetően a leletet már sikerült alaposan szétdúrni, de a lényeg szerencsére túlélte a sokkot. Az egyes számú sírban, a halott mellett ott lapult egy apró, agyagból gyúrt, négyszögletes tárgy: egy négykerekű kocsi makettje.
Mai szemmel nézve ez maximum egy fapados játékautónak tűnik, de időzítsük vissza magunkat Kr. e. 3500 környékére, a késő rézkorba. Ebben az időben a négykerekű, ökrök által vontatott kocsi feltalálása pontosan akkora társadalmi és gazdasági sokk volt, mint később a gőzgép vagy az internet. Aki ilyet birtokolt, az volt a környék császára. Hirtelen tonnányi árut, fát, követ lehetett elszállítani olyan távolságokra, amikről addig álmodni sem mertek.
A mi szigetszentmártoni emberünk aki a történelemkönyvek szerint a Baden-kultúrához tartozott valószínűleg nem akárki lehetett a maga korában. Akkora státuszszimbólum volt a kocsija, hogy a túlvilágra sem volt hajlandó gyalog menni. A makettet odatették mellé a sírba, hogy odaát is legyen mivel villogni.
Ráadásul a dizájnra is adtak. A miniatűr agyagkocsi oldalát végig cikcakos mintákkal díszítették, és a kutatók vörös okker festéknyomokat is találtak rajta. Szóval a szentmártoni őskocsi tulajdonképpen egy dögös, piros sportmodell volt a maga idejében, masszív, tömör fakerekekkel.
Bár a szigetszentmártoni föld nevelte, az eredeti darabot ma a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum őrzi, a legértékesebb őskori kincsek között. Úgyhogy ha legközelebb végigmész a falun, nyugodtan gondolj arra, hogy ezen a vidéken már akkor komoly logisztikai és technológiai forradalom zajlott, amikor Stonehenge-nél még azt sem tudták, melyik követ hova állítsák.